Ismerkedjünk az Asztrológiával
(Derita mNemos előadása a Holisztikus Oktatási Központ rendezvényén)
Az asztrológia egy tökéletes rendszer, de mint minden jól szervezett, tized másodpercre pontosan működő precíz műszernek, az asztrológiának is megvannak a maga korlátai. Például minden ember máshonnan közelíti meg egy adott pillanat kivetüléseit, így folyamatosan számolni kell az emberi tényezővel. A teremben levő összes ember, ha megtanulja az asztrológiai elemeket, lényegét tekintve lehet, hogy ugyanarról a dologról beszélne, ha valaki horoszkópját elemeznénk. Azonban mindenki a saját szemével és a saját gondolatvilágával, szubjektíven állna hozzá az elemzéshez, és mindenki valami mást tartana lényegesnek egy emberen, de még egy történésen belül is. Minden asztrológus a saját tapasztalatai alapján ítéli meg, hogy ki milyen, és mi az, ami számára fontos az életben. Tehát, ha valaki elemeztetni szeretné a horoszkópját, akkor elsősorban meg kell nézni az asztrológus személyét. Szimpatikus-e a számára, hitelesnek tűnik-e, vagy csak előadja a misét, miközben megissza esetleg az összes misebort? Ha nincs összhangban az ember élete, és az, amit tanácsol másoknak, az mindenképpen rosszul sül el. Nemcsak az asztrológus személye iránt rendülhet meg a bizalom, hanem akár egy hiteltelen ember miatt az egész asztrológiát badarságnak vélhetik. Tehát az igazán jó asztrológus egyben tanár is, aki jó, ha a saját élete példáival tudja igazolni, hogy átérzi, megérti a másik ember helyzetét, és nem csak úgy, nagy általánosságokban beszél.
Most már tudhatjátok, hogy az én szűrőmön át vizsgáljuk meg ezt a nagyszerű tudományt. Ha nem tetszik, amit hallotok tőlem, az nem azt jelenti, hogy az asztrológia rossz, legfeljebb azt, hogy valaki mást kell keresni, akinek a nézőpontja jobban hasonlít a Tietekéhez. Az én kapcsolatom az asztrológiával igen régi keletű. A többi tini lányhoz hasonlóan én is elolvastam a bulvárlapokban és egyéb kiadványokban megjelenő jóslásokat. Ezek az én szememben a mai napig is jóslások és nem útmutatók. Nem is érdemes túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítani nekik, hiszen a Nap és a Holdmozgását veszi legfeljebb figyelembe az, aki ezt készíti, és csak minimálisat nyom a latban az állatövi jelek uralkodója és a többi hét bolygó. A horoszkóp házakat pedig ebben az esetben egyáltalán nem érdemes vizsgálni, hiszen az embereknek nem csak a születési óra percét nem ismeri, de a napját is csak hónapra behatárolva, nem napra pontosan. Vagyis azt, hogy mi lesz, olyan módon biztosan nem lehet elmondani, ahogyan ezek a napi vagy heti horoszkópok teszik, hogy mondjuk az Oroszlánok ma vigyázzanak, mert félrelépnek. Erre amúgy is kicsi az esély, mert az Oroszlán inkább az egyenes utat szereti, és ha teheti, inkább hűséges, mint csalfa. Ha már a napi előrejelzésnél tartunk, ennek is meg van a maga módja, ahogyan ezt érdemes elkészíteni, és amire érdemes hallgatni. Kalo Jenő, az asztrológia tanárom ezt úgy közelíti meg, az Asztrológiai útmutatójában, hogy leírja, egy-egy zodiákusban született egyénnek, mit kellene tennie, hogyan kellene azt a bizonyos napot megélnie, mi az, amivel érdemes foglalkoznia akkor. Tehát itt a lehetőségek tárházává válik az asztrológia, nem pedig korlátok sorozatává. Ez hozzám amúgy is sokkal közelebb áll.
Talán már sejthető volt az eddigiek alapján, hogy jócskán filozófiából és hitből is áll az asztrológia. Nem az a kérdés, hogy hiszek-e az asztrológiában, mert azt tudom, hogy működik, sokkal inkább fontos, hogy hiszek-e abban, hogy az életnek van célja és értelme. Az végül is nem lényeges pont, miben hiszek, a keresztény Istenben, vagy esetleg Buddhában, Allahban, vagy még sorolhatnám a legfőbb irányító nevét. Ettől függetlenül is működik és érthető rendszer az asztrológia, tehát hívők és nem hívők egyaránt művelhetik. Aki Istenben hisz, jó, ha tudja, hogy az asztrológiai elemek által jelölt dolgok éppen az isteni akaratot fejezik ki, és - legalábbis számomra - nem a jövő kutatása a lényeg, sokkal inkább annak a feladatnak a beteljesítése, amit megszületésünk pillanatában kapunk. Ennek a feladatnak a térképe maga a radix horoszkóp. A radix alapján tulajdonképpen mindent meg lehet tudni az emberről, azt, például, milyen a jelleme, és a jelleméből következően mire képes az életben. Tulajdonképpen nem konkrét lépések vannak előre megírva az életünkben - ugye ez az én filozófiám - így nincsen eleve elrendeltetettség, viszont a bolygók igenis megmutatják azt, hogy körülbelül mi jöhet szóba nálunk, mi az, ami egyáltalán az eszünkbe tud jutni. Olyan dolgok, amik nincsenek benne a születési horoszkópban, meg sem fordulhat a fejünkben, úgy, mintha nem is létezne. Valószínűleg az ilyen jellegű eseményeket nem vesszük észre, nem jutnak el hozzánk azok a dolgok, amikkel nem kell kapcsolatot létesítenünk. Van, aki más filozófiával áll hozzá a horoszkópkészítéshez, például Bányai Mátyás gravitációs oszcillátoroknak hívja a bolygókat, és azt állítja, hogy a bolygók a gravitációs erejükkel hatnak az életünkre. Nem ismerem a művét, mert egyszerűen képtelen voltam a gondolatmenetére ráállni, így ez nem az én gondolatvilágomhoz illő dolog, nem is bírtam felfogni, mit akar mondani. Ettől még remekmű lehet ez azok számára, akik nálam sokkal inkább a logika világát részesítik előnyben. Én jobban szeretem, ha úgy érezhetem, szabad akaratomból tehetem azt, amit akarok, még akkor is, ha csak bizonyos kereteken belül.
A radix horoszkóp az az alap, amire aztán a különféle előrejelzési módszereket lehet felállítani. Én magam öt féle direkciót használok, aminek nagy részében jelentkeznie kell valaminek ahhoz, hogy az ténylegesen megvalósulási lehetőséget kapjon az életben. A primer és a szekunder direkció az, ami a nagyobb eseményeket, változásokat mutathatja, ami két-három év alatt kialakuló folyamat általában, a szolárhoroszkóppal egy éves távlatban lehet gondolkozni, ezt az egyén születési nap állására kell elkészíteni, és minden évben születésnaptól születésnapig érvényes. Ez után jöhet a lunár horoszkóp, ami a Hold állását veszi figyelembe, és majdnem egy hónapot jelez, és végül a tranzitok azok, amik az adott napnak az adott pillanatát tudják leképezni. Ugye, azt mondtam, nem a jövendőmondás a lényege az asztrológiának, nem is akarok ezzel ellentéteset állítani, csak tudni kell, hogy konkrétan nem lehet, és nem is szabad állítani, hogy mikor mi lesz. Utat mutatni viszont nemcsak lehet, de kell is, ha valaki tanácsot kér, akkor feltétlenül el kell mondani, mi az ő dolga abban az adott időszakban, mi az, amit tennie kellene, és mi az, amit abban a néhány hónapban felesleges erőltetni. Az asztrológia nagyszerű tudomány ahhoz, hogy az ember életét megkönnyítsük, egyszerűbbé tegyük. Így segíthetünk a célja vesztett, kallódó embereknek.
Ebből máris kiderül, hogy az asztrológia nem csak a bolygók mozgásának a tudománya, és nem csak filozófia, de annak, aki ezzel foglalkozik, pszichológusnak is kell lennie, legalább alapfokon. Annak a tudása nem ér sokat, aki nem tudja átadni a kérdést feltevőnek a választ. Hiszen sokszor nem azon múlik valami, hogy mi az igazság, hanem azon, hogy aki hallja, el tudja-e fogadni. Tehát igazat is kell mondani, de olyan kommunikációs formában, hogy azt a hallgatója be tudja fogadni, meg tudja érteni, fel tudja dolgozni. Hiába mondom én azt valakinek, hogy meg kell változnia valamiben, azt is meg kell mondanom, hogy miként tud úgy megváltozni, ahogyan az számára a leginkább szükséges. Vagyis nem az asztrológus értékítélete a fontos, bár ez teljességgel kihagyhatatlan, hanem arra kell törekedni, hogy azt mondjuk, ami az érdeklődő személy számára leginkább előremozdító. Így tekintve az asztrológusnak orákulumnak kell lennie, akinek az a feladata, hogy az embert segítse a saját útjának megtalálásában. Ez van, hogy egyetlen beszélgetéssel megoldható, de van, hogy hosszas terápiára van szükség. A terápiának viszont jól felépítettnek kell lennie, mindig figyelembe kell venni a kuncsaft felkészültségét, lelkiállapotát, teherbíró képességét, éppen úgy, mint a pszichológusnak.
Nekem asztrológusként azonban sokkal könnyebb helyzetem van, mint a pszichológusnak, mert hozzám olyanok jönnek el, akik tenni akarnak valamit a saját érdekükben. A pszichológus, pedig sokszor kap olyan beteget, aki önmaga képtelen egy picike lépést is tenni magáért. Ezért egyáltalán nem irigylem a pszichológusokat. Az asztrológiával kapcsolatosan azt is érdemes tudni, hogy senki sem tökéletes. Itt a Földön, mindenkinek van valami baja, nehézsége az életében. Az megy asztrológusnak és pszichológusnak is, aki nemcsak másokat, de saját magát is szeretné meggyógyítani, lelkileg rendbe tenni. Tehát sohase hagyjátok, hogy egy asztrológus ítéletet mondjon felettetek, és sosem szabad azt hinni, az asztrológusnak nem lehet egy rossz napja, vagy bármilyen hibája is. Talán ebből származik az a hozzáállásom, hogy mindenki egyforma ember a számomra.
