Horoszkóp (radix)
Horo (óra) scope (kép), az adott pillanatban a Naprendszerünkben látható kép, a Földet középpontba állítva. Ez az úgynevezett alaphoroszkópunk, amely ennek a pillanatnak az összes összefüggését tartalmazza, és megmutatja születésünk minőségi feltételeit. A horoszkóp nem azonos az ún. újsághoroszkópokkal, hanem a világmindenségnek egy nagyon részletes, pontos gömbháromszögtani képe. Ennek a "térképnek" a jelzéseit értékeli az asztrológus.
Ascendens
A születés pillanatában felkelő jegy. A Föld horizontjának és az ekliptikának, a Nap pályájának a metszéspontja.
Az Ascendens-Descendens tengely
A keleti láthatár és az Ekliptika metszéspontja, a házrendszer kezdőpontja: az ascendens, az első ház csúcsa. Vele szemben, tőle 180 fokra van a nyugati horizont és az Ekliptika metszéspontja: ez a descendens, a hetedik ház csúcsa.
MC.- IC. tengely
Minden adott földrajzi hely meridiánja, vagyis délköre két pontban metszi az Ekliptikát: a látóhatár feletti metszéspont a Medium Coeli (MC.). Ez a tizes ház csúcsa, és az Ég teteje. A látóhatár alatti metszéspont az éjjeli oldalon az Imum Coeli (IC.), a négyes ház csúcsa. (Csak az egyenlőtlen házrendszereknél házcsúcsok)
Házak rendszere
A horoszkóp kifejtésében a négy sarkallatos pont jut a legfőbb szerephez, de az asztrológiai gyakorlat a Földet körülvevő teret még további szakaszokra osztja, mindegyik negyedet három-háromra. Így tizenkét térszakasz keletkezik; ezek természetesen gömbszeletek. Ezeket a térszeleteket a horoszkópra vonatkoztatva házaknak nevezzük. A kifejtésben szimbolikusan az életsors-területeket jelentik ezek.
Placidus-házrendszer
Placidus de Titis perugiai szerzetes, csillagász, asztrológus és tanár volt. Az első és a negyedik negyed közét, vagyis a felemelkedő félívet - a nappali félív első felét, és az éjszakai félív második felét - hat szakaszra osztotta. A beosztást azonban az Egyenlítőn vitte keresztül, mert ez állandó elem a számításban. Az Egyenlítő tetőző pontjától - az ARMC-től - kezdve dél- kelet- észak- nyugati irányban 30-30 fokos távközöket mért le az Egyenlítőn, az így nyert szakaszok sorszámozását a kelet pottól kezdte. Minthogy azonban a horoszkóp az Ekliptikára van vetítve, a 12 egyenlítői szakaszt is az Ekliptikára kell átvetíteni. Ez a módszer tiszta időszemléleten alapul.
Campanus rendszere
Campanus de Novarra házrendszere a maga idejében jelentős reformnak számított, s még napjainkban is vannak hívei. A meridián síkot döntötte el kelet és nyugati irányban 30-30 fokkal, s ahol az eldöntött meridiánsík metszi az Ekliptikát, ott vannak a házsarkok. Ez a rendszer tiszta térszemléleten alapszik.
Porphyrius rendszere
A Porphyrius-féle rendszerben a négy sarkalatos pont közötti ekliptikai ívek három egyelő részre vannak osztva, s a harmadolási pontok a házcsúcsok.
Regiomontanus rendszere
Az ő házrendszere abban áll, hogy az Egyenlítőn a Medium Coelin rectascensiójához (az ARMC-hez) 30-30 fokot ad hozzá, vagyis az ARMC és az AO ascendens közötti egyenlítői ívet harmadolja. Így kapja meg a házak egyenlítői metszéspontjait. Ezeken a pontokon az északi és déli pontokon átmenő főköröket bocsát kereszül, s ahol ezek az Ekliptikát metszik, ott lesznek a közbenső házak sarkai. Regiomontanus vegyes tér-idő szemlélettel hozta létre rendszerét. Az ezzel a módszerrel nyert házcsúcsok kettő kivételével egyeznek a Placidusi házcsúcsokkal, s az eltérő adatok között is csekély a különbség.
Az egyenlő házak rendszere
Az egyenlő ház-módszer Vehlow berlini asztrológus elméletére támaszkodva azt vitatja, hogy a házak, minthogy a Földet körülvevő mágikus erőmezőket jelentik, nem hozhatók kapcsolatba az Ekliptika elhajlásával, s nem vethetők alá mértani és matematikai számításoknak. Vagyis mindig 30-30 fokosak, azaz egyenlőek maradnak, tekintet nélkül az MC. ekliptikai helyzetére. Szerinte tehát az MC. nem a tizes ház kezdete, hanem esetleg a 9. vagy a 11. házba is kerülhet. Az ascendenst ezen rendszer hívei is a horoszkóp alappontjának tekintik, de az egyes ház közepére teszik. Ílyképpen az ascendenstől mindkét irányban 30-30 fokot számolva megkapják a többi ház középpontját, ezeket a közöket pedig felezve megkapják a házak határvonalait.
Geocentrikus:
Földközéppontú. Ptolemaiosz elképzelése alapján (Kr.u. 150-ben élt) a bolygók a Föld körül tökéletes köröket leírva keringenek. Az összes égitestet egy óriási csillaggömbön belül képzelte el. Ptolemaiosz világképe 1500 évig maradt fenn, amikor azt felváltotta a Heliocentrikus világkép.
Heliocentrikus:
Napközéppontú. Kopernikusz (17. század) már a Napot képzelte a világegyetem közepébe (neki volt igaza). A Földet és a Holdat az akkoriban ismert hat bolygó között tüntette fel, a Nap körüli pályájukon keringve.
Ptolemaeus
Claudios Ptolemaeus isz. 100 körül született. Életének nagy részét Alexandriában töltötte, és ott is halt meg 178 körül. Fő műve a Megale syntaxis vagy Almagest volt. Ez mutatja be 13 kötetben a ptolemaeusi világképet. Az ókor egyik leghíresebb csillagásza és matematikusa volt.
Tetrabiblos
Ptolemaeus Claudius munkája, mely igen nagy hatással volt évszázadokon át az asztrológia fejlődésére. Ebben a művében az író megpróbálta összefoglalni az előző évszázadok asztrológiai tanításait és az akkori tudományos eredményekkel alátámasztani azokat. Igyekezett megtisztítani az asztrológiát a vallásos, misztikus kinyilatkoztatásoktól, hogy annak igazi értékei kerülhessenek előtérbe. Ptolemaeus isz. 100 körül született, életének nagy részét Alexandriában töltötte, és ott is halt meg 178 táján. A Tetrabiblos 139-161 között készült Alexandriában.
